Tévhitek

Tévhit: A tényleges vagy vélt diszkrimináció csekély hatással van az LMBTQI személyek egészségére.

Az LMBTQI közösségbe tartozó személyek pszichés problémái és lelki sérülékenysége leginkább a (szexuális és nemi) kisebbségekkel kapcsolatos attitűdökkel állnak kapcsolatban. Az ún. kisebbségi stressz fogalmát Ilan Meyer amerikai pszichiáter vezette be, elsősorban az LMBTQI emberek viszonylatában. Maga a kifejezés arra utal, hogy a diszkrimináció, a stigmatizáció és az alkalmazkodási kényszer olyan plusz stressz forrást jelent, amely növeli a mentális vagy szomatikus betegségekre való esélyt az érintett személyeknél. A kisebbségi stresszt okozhatja mindennapi zaklatás (pl. buzizás) vagy súlyosabb negatív események (mint például a munkahely, lakhatás, gyermekfelügyelet elvesztése, fizikai vagy szexuális erőszak).



Egy amerikai tanulmány azt is kimutatta, hogy az azonos neműek házasságát korlátozó államokban élő LMBTQI személyek nagyobb valószínűséggel szenvednek depressziótól és szorongástól, mint azok, akik olyan államokban élnek, ahol nincsenek efféle korlátozások. Az is kiderült, hogy sok idős LMBTQI ember nem fedi fel szexuális irányultságát az egészségügyi szolgáltatók előtt, mert attól tart, hogy vagy alacsonyabb szintű ellátásban részesül, vagy pedig egyáltalán nem látják el, ami önmagában hozzájárulhat a további stresszhez, és a meglévő egészségügyi problémák súlyosbodásához.

Tévhit: A HIV/AIDS a homoszexuálisok betegsége.

Meglepő módon ma is sok tévhit létezik a HIV/AIDS témában, amelyeket a 1980-as évektől kezdve a félelem és a megértés hiánya okoz. Azonban az AIDS (szerzett immunhiányos tünet együttes) maga egy stádium, amely a HIV vírus következtében alakulhat ki. Valószínűleg Közép-Afrika területén az 1900-1930-as években került át a majmokat megbetegítő SIV (majom immunhiány vírus) az emberre, amelyből kialakult a HIV (M HIV-1 – elsődleges leggyakoribb HIV csoport). Ha időben felfedezik a HIV fertőzést, akkor ma már gyógyszeres kezeléssel olyannyira visszaszorítható a szervezetben lévő vírusmennyiség, hogy a továbbfertőzés kockázata is minimalizálható.



A HIV-vírus mindenkit veszélyeztet, aki nem tartja be a biztonságos szex szabályait (pl. óvszerhasználat). Tény, hogy az ismert magyar HIV-fertőzöttek többsége meleg vagy biszexuális férfi, ennek hangoztatása viszont indokolatlan biztonságérzetet sugall a heteroszexuálisok körében, akik így jóval ritkábban járnak HIV-szűrésre, mint a melegek. Emiatt valószínű, hogy a heteroszexuálisok között sok a még fel nem ismert HIV-fertőzött. Sok fejlett országban az új fertőzöttek többsége heteroszexuális, mert a melegeknek és biszexuálisoknak intenzív felvilágosító kampányokkal megtanították a biztonságos szexet.

Tévhit: Az azonos neműek házassága árt a gyereknek.

Ezt a tévhitet úgy is lefordíthatjuk, hogy „a gyereknek rossz, ha nincs anyja és apja”. Az elmúlt évtizedben számos azonos nemű pár, illetve leszbikus, meleg, biszexuális, transz nemű, queer és interszex (LMBTQI) ember vállalt gyermeket Magyarországon. Míg korábban főleg az volt a jellemző, hogy az azonos nemű párok előző heteroszexuális kapcsolatukból érkező gyermekeiket nevelték együtt, az utóbbi évtizedben egy olyan generáció nevelkedett fel, amely már kifejezetten azonos nemű párként szeretne gyermeket mesterséges megtermékenyítés, társszülőség vagy örökbefogadás által.

Sok kutatás támasztja alá, hogy egy gyermek számára az a fontos és kívánatos, hogy szerető és elfogadó családban éljen. Ez akkor is lehetséges, ha csak egy szülőjük van, akkor is, ha szüleik elváltak és pl. mozaikcsaládban élnek, és akkor is, ha azonos nemű párok nevelik őket. Ha egy gyermeket veszteség ér, vagy elválnak a szülei, az természetesen rossz hatással lehet a lelkére, de ha két szerető szülő (vagy mozaikcsaládok esetében akár több is) veszi körbe, akkor a szülők nemétől függetlenül a gyermek nem fog érzelmi vagy egyéb hiányt szenvedni.



Tévhit: A melegség természetellenes, mert nem szolgálja a fajfenntartást.

Egyrészt az előző kérdésben is kiderült, hogy igenis vannak LMBTQI emberek és meleg párok is, akik szeretnének gyermeket vállalni és nevelni és alkalmasak lehetnek erre a feladatra nemüktől függetlenül.

Ráadásul a történelemben minden korban létezett homoszexualitás, minden társadalomban, minden osztályban és népben, függetlenül attól, hogy megértéssel vagy közömbösen tekintettek rá, vagy éppen üldözték. Ami viszont nagyban változott az idők során az az, hogy milyen jelentést tulajdonítottak neki, és hogyan látták magukat azok, akik beletartoztak az LMBTQI közösségbe.

Hogy csak egy pár példát említsünk: Az őskorban az ember szexuális élete nem kizárólag nőkre és férfiakra, hanem az állatokra és a növényekre is kiterjedhetett. Az ókori görögök esetében kifejezetten gyakori volt a homoszexualitás; Platón fiatal korában kizárólag csak a férfiszerelemnek hódolt, Lakoma című könyvében pedig egyenesen kifejti, hogy igazi szerelem csak két férfi között létezhet.