Szexuális irányultság

és identitás

A szexuális irányultság

A szexuális identitás magában foglalja az egyén gondolatait, vágyait, érzéseit, viselkedését és fantáziáit a szexualitásra vonatkozóan. A szexuális identitás egyik fontos összetevője az egyén saját szexuális irányultságáról alkotott ismerete is. Szexuális irányultság alatt azt értjük, hogy milyen nemi jellegek keltenek szexuális izgalmat bennünk: 

• Heteroszexuálisnak nevezzük, amikor a másik nem vált ki belőlünk szexuális izgalmat. 
• Homoszexuálisnak hívjuk, amikor a velünk azonos nem testi tulajdonságaihoz vonzódunk szexuálisan.  

A szexuális irányultság kategorizálásának egyik legismertebb elmélete Kinsey nevéhez fűződik, aki kutatásaiban rávilágított arra, hogy számos ember nem helyezhető el kizárólagosan a heteroszexuális (másik nemhez vonzódó) vagy a homoszexuális (saját nemhez vonzódó) kategóriákban, hanem valahol a kettő között foglal helyet. 

• Biszexuálisnak hívjuk, amikor mindkét nem nemi jellegei képesek szexuális izgalmat kelteni bennünk.

A skála két végpontja között öt kategóriát különített el, melybekben az egyén különböző mértékben vonzódott szexuálisan saját neméhez és a másik nemhez egyaránt. A köztes irányultságoknál ma már heteroflexibilisként hivatkozunk arra, aki alapvetően a másik nemhez vonzódik, de a saját neme is képes valamilyen formában szexuális izgalmat okozni a számára, és homoflexibilisként ennek fordítottjára. A skála később kiegészült egy aszexuális kategóriával is, melybe azokat az embereket sorolták, akik nem létesítettek szexuális kontaktust a testi vonzalom megélésének a hiánya miatt.  A közelmúlt tanulmányai egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az aszexuálisokra és szexuális identitásuk fejlődési folyamataira. Jelen tudásunk szerint az aszexuális címke azokat az egyéneket képviseli, akiknek mind az azonos neműek, mind a más neműek iránti szexuális vonzalma vagy erotikus fantáziálása hiányzik vagy alacsony, annak ellenére, hogy egyébként képesek szexuális izgalom átélésére.

Ez a fajta megközelítés az 1950-es években forradalmi újításnak számított a korábbi fekete-fehér gondolkodással szemben a szexuális irányultságra vonatkozóan, a skála későbbi újragondolása alapján viszont szexualitásunkat azóta ennél is árnyaltabban vizsgálhatjuk. A szexuális irányultságot Klein szerint az határozza meg, hogy különböző területeken milyen nemű egyénekhez vonzódunk, és ezek milyen egységet alkotnak. Többek között fontos, hogy milyen nemű emberek iránt érzünk szexuális vonzalmat és érzelmi vonzódást, milyen nemű emberekkel létesítünk szexuális kapcsolatot, milyen nemű emberekkel vannak szexuális fantáziáink, társas helyzetekben melyik nem társaságát kedveljük és milyen nemű emberekkel, példaképekkel azonosulunk. Ezek az összetevők egyrészt az idő során változhatnak, másrészt a külső, környezeti elvárások miatt nem feltétlen esnek egybe azzal az ideállal, amire valójában vágyunk. Az ideáltól, azaz a belső vágytól való eltérés gyakran szorongással is járhat, mely az érintetteket akadályozhatja az önelfogadásban és ezzel együtt a pozitív énkép kialakításában. 

Mindkét modell a szexualitás összetett jellegéről árulkodik és rávilágít a szexuális irányultság egészséges mértékű változékonyságára is. Ha megpróbáljuk elhelyezni magunkat akár a Kinsey-skálán, vagy kitölteni a Klein féle szexuális orientáció mátrixot, akkor több fontos dologra láthatunk rá saját szexualitásunkat illetően: változott-e a múltbeli énünkhöz képest, és ha igen, akkor hogyan; a saját ideálunk közelít-e ahhoz, ahogyan éppen a jelenben vagyunk. Ezek tudatosítása, majd a rájuk való reflektálás fontos önismereti lépcső és egy személyiségfejlődési lehetőség is lehet.

A szexuális identitás fejlődése és érése

A szexuális identitás fogalmilag abban különbözik a szexuális irányultságtól, hogy előbbi nem csak a szexuálisan kedvelt nemi jellegeket tartalmazza, hanem tágabban magába foglal minden önazonossággal kapcsolatos tudást, érzést és viselkedést is. 

A leszbikus, meleg, biszexuális és queer emberek körében az identitásformálódás folyamatában és az önelfogadáshoz vezető úton három mérföldkövet figyelhetünk meg. A többségi társadalomtól való eltérés miatt ezek általában rengeteg lelki kihívás elé állíthatnak, de egy támogató közegben a kísérletezés során a pozitív megküzdések kialakítása és a különbözőség feldolgozása rengeteg erőforrást is nyújthat a későbbiekben. Az első állomás a különbözőség felismerése a szexuális irányultságra vonatkozóan. Ez a szakasz eleinte nagy ijedtséggel járhat, főleg ha már gyermekkorban tudatosul, és gyakran követi magának a felismerésnek az elnyomása, tagadása. Ha a tagadás jelentős ideig fennáll, az számos belső konfliktushoz, és jelentős negatív lelki kimenetelekhez vezethet. Megindulhat azonban a folyamat a második állomás fele is, mely a vonzalmak és az ahhoz kapcsolódó viselkedések felismerését, feltárását, kipróbálását foglalja magában. Amikor az egyén a kísérletezések tapasztalataiból közelebb kerül saját maga meghatározásához, akkor harmadik állomásként az előbújás következik saját magának és másoknak, mely egy csoport címkéjének (pl. meleg, leszbikus, queer) felvételét, elfogadását és beépítését jelenti a személyiségbe. 

A megfigyeléseken és kutatásokon alapuló aktuális pszichológiai modellek egyre inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy a szexuális identitás fejlődése nem egy lineáris és stabil út, aminek előre megjósolható lépései lennének, hiszen mindannyian más erőforrásokkal és nehézségekkel rendelkezünk körülményeinknek megfelelően. Sőt, a szexuális identitásfejlődés nem csupán a szexuális kisebbségek folyamata, minden ember végigmegy egy fejlődésen a szexualitásra vonatkozóan. A fejlődés menete e tekintetben hat különböző területen zajlik, melyek mentén különböző viszonyulásokat, viselkedéseket, értékeket, érzelmeket és gondolatokat alakítunk ki, összeegyeztetve a saját belső késztetéseinket és a külső elvárásokat. Az említett hat terület:

• az észlelt szexuális szükségletek,
• a kedvelt szexuális aktivitások,
• a szexuális partnerek kedvelt jellegzetességei,
• a szexuális értékrend,
• a szexuális orientáció felismerése és az azzal való azonosulás,
• és a szexualitás kifejezése.

A szexuális identitás fejlődése során ezek a fenti tényezők jellemzően az alább látható öt különböző állapot között mozoghatnak. Az állapotok határai átjárhatók, előfordulhat visszatérés vagy akár körforgás is köztük, és nem feltétlen sorrendben követik egymást, hiszen egyénileg mindannyiunknak más-más módon van lehetősége építenie szexuális identitását annak függvényében, hogy milyen belső késztetésekkel rendelkezünk és mikor milyen külső ingerek és tapasztalatok érnek minket. 

1) Kényszerű heteroszexualitás

Az emberek többsége egy heteronormatív közegbe születik, ahol alapvetően heteroszexuálisként tekintenek rá, mivel ez a kulturális norma és az előnyös szexuális identitás. Ebben a szakaszban nem kérdőjelezzük meg a heteroszexuálitás normalitását vagy természetességét, és úgy gondoljuk, hogy a saját környezetünkben mindenki heteroszexuális szükségletekkel, értékekkel, partnerekkel stb. rendelkezik.

2) Aktív felfedezés

Az aktív felfedezés szakaszában a szexuális szükségletekkel, értékrenddel, irányultsággal, párpreferenciákkal, önkifejezéssel stb. tudatosan kísérletezünk, és az ebből származó tapasztalatokat értékeljük magunkban. A tudatos és célirányos kísérletezés végbemehet fantáziában vagy akár viselkedésben is, és általában a heteronormatív társadalmi szabályok megkérdőjelezésével, akár elhagyásával is együtt jár. A szűkebb és a tágabb környezet mind kihatnak a kísérletezéseinkre. A szakasznak két lehetséges kimenetele van: az elmélyülés és elköteleződés (bármely szexuális identitás mellett) és a diffúzió.

3) Diffúzió

Ebben az állapotban a felfedezés nem vezet aktív és/vagy önazonos elköteleződéshez, sőt, az elköteleződés és önazonosság tartós hiánya bizonytalansággal és szorongással tölthet el bennünket, döntésképtelenséget eredményezve. Ilyen lehet például, amikor valaki hosszú ideig folyamatosan változtatja a címkéit, bizonytalansága pedig akadályozza a kapcsolatokban, tevékenységekben, érdeklődési körökben való elköteleződésben. Mindeközben ha az aktív felfedezés megtörtént, már nagyobb valószínűséggel utasíthatjuk el a szexuális identitásokhoz kapcsolódó társadalmi és kulturális normákat ebben az állapotban is.

4) Elmélyülés és elköteleződés

Az elmélyülés szakaszában jellemző, hogy egyre inkább elköteleződünk egy szexuális identitás mellett. Ideális esetben ez lehet egy önazonos szexuális identitás, ha viszont az elmélyülés külső-belső nyomás miatt egy nem önazonos irányba indul, az lelki megterhelést von maga után. A nem-heteroszexuálisok nagyobb valószínűséggel érnek ebbe a szakaszba aktív felfedezést követően, a heteroszexuálisok viszont sok esetben a kényszerű heteroszexualitás megkérdőjelezése nélkül köteleződnek el. Utóbbiak ugyanazokat a társadalmilag kínált normákat, értékeket képviselik, mint az elköteleződés előtt, csak sokkal mélyebb érzelmi bevonódással: ez azt jelenti, hogy a heteroszexualitáshoz és annak heteronormatív értékrendjéhez “foggal-körömmel” ragszkodnak. Az aktív felfedezés után elkötelezett heteroszexuálisokra kevésbé heteronormatív gondolkodás és rugalmasabb szexualitással kapcsolatos normák jellemzőek.

5) Teljesség kialakítása

Az egyesítés szakaszában a szexuális önazonossággal kapcsolatos gondolatok, érzések és viselkedések egy átfogó egésszé szerveződnek, amely beleillik a többi identitásterület egészlegességébe is. Az teljesség kialakításának mindenképp előfeltétele a felfedezés, anélkül létrejötte nem lehetséges. A teljesség azt takarja, hogy érdeklődésünk, viszonyulásaink, kapcsolataink és viselkedésünk kielégítően egy irányba tartanak az életünk különböző területein.

A modell alapján tehát bármilyen szexuális identitásod van, vagy éppen még formálódik benned, akkor a fentiek közül bármelyik szakaszban lehetsz most éppen, és ebben a folyamatban a különböző szakaszok bármilyen sorrendben követhetik egymást az egyéni életutadtól függően.

Ha mindezek Téged vagy egy szerettedet érintik

Ha a szexuális identitás témája iránt érdeklődsz, támogatásra van szükséged, vagy esetleg úgy érzed, hogy krízisben vagy, akkor számos helyre fordulhatsz – akár ingyenesen. A Háttér Társaság Információs és Lelkisegély Szolgálata mindennap 18 órától 23 óráig fogadja a hívásokat, illetve hétfőnként és szerdánként ugyanebben az időben a chat-megkereséseket is – elsősorban LMBTQI témájú kérdésekben.